Távlati kitekintő
2012. máj. 13. 17:45 írta: wunderwelt Főoldalra ajánlom! még nincsenek kommentek
Egyre több az olyan esemény, amire a részvétel után azt mondom: na, soha többet!
Ha ez a tendencia így marad (vagy ne adj' Isten, fokozódik), lassan eljutok arra a pontra, hogy nem tudom elhagyni a lakást. Szinte látom magam előtt, ahogy egyedül, házsártosan, világundorral a szívemben simogatom az ölemben fekvő Herr Schmetterling-et, a foltokban kopaszodó öreg kandúrt, és arra panaszkodom a telefonban a lelet miatt felhívott SZTK-s recepciós hölgynek, hogy már az én időmben sem voltak normálisak a fiatalok.
Kategóriák:
Agymenések
Második sebesség
2012. ápr. 24. 18:34 írta: wunderwelt Főoldalra ajánlom! még nincsenek kommentek
Egyre gyakrabban támad fel az a rögeszmém, hogy egyáltalán nem az én életem a "normális". Sokáig hittem, hogy én cselekszem jól, az én berendezkedésem az általános és jónak mondható, de az élet egyre-másra fellebbenti előttem, hogy nagyon másként is lehetne élni. És ez a másság nem feltétlenül lenne rossz nekem.
Kategóriák:
Agymenések
Hát ez valami...
2012. ápr. 9. 19:40 írta: wunderwelt Főoldalra ajánlom! 1 komment
Felháborító sorok következnek.
Eltekintve attól, hogy mindenki a saját szájíze szerint rendelkezik adója egy százalékáról (kihegyezvén a hangsúlyt a "civil" százalékra), felháborít mások nézőpontja. Alapvetően olyan embernek ismertem magam, aki tiszteletben tartja mások véleményét/döntését, de valami megmagyarázhatatlan ok miatt akárhány kutyás-macskás-zsiráfos hirdetést meglátok, kiráz a hideg. Pontosítok! Bizonyos emberek ezen reklámokra adott reakciója miatt ráz ki a hideg.
Legfőbb állatszerető énemet elővéve (valóban nagyon szeretem őket, segítek rajtuk, nem bírom, ha rossz a sorsuk, stb... nem megyek most bele egy greenpeace-es okfejtésbe), hetek óta felvetődik bennem a kérdés, hogy mióta lettek fontosabbak az állatok az embereknél?
Ha egy kutyát megkínoznak, az emberi szívtelenség. Ha egy kidobott állat az utcán kóborol betegen, szintén a csodás emberi társadalmunkat jellemzi.
De ha egy kisgyerek azért születik a világra, hogy két évet szenvedhessen halála előtt... azt nem tudom, minek nevezzem.
Amíg egyetlen rákbeteg gyerek (vagy egyéb kórban szenvedő ember) van a világon, és létezik olyan alapítvány, ami talán tényleg tesz valamit értük, addig nem választanám helyettük a kutyákat.
Kategóriák:
Társadalmis
Csalódások jönnek
2012. ápr. 1. 20:25 írta: wunderwelt Főoldalra ajánlom! 1 komment
Ha a naivság fájna, ordítanék. Egy fájón idióta személyt hívtak életre bennem, egy olyan bolondot, aki- bár jól sejti, hogy az adott embertársra milyen személy, ergo viszonylag jó emberismerő, ennek ellenére folyvást abba a hamis illúzióba ringatja magát, hogy amit feltételez, az nem valós. Holott az élet már annyiszor bebizonyította, hogy megalapozottak a feltételezései.
Igazából nem tudom, hogy miért csinálom ezt. Azt hiszem, a naivság nem is jó szó ide. Annyi biztos, hogy ilyen berendezkedéssel, mint az enyém, felettébb kellemetlen együtt élni. Mintha az agyam/szívem/lelkem egy mazochista szemétláda lenne, aki abban lelné élvezetét, ha önmagát kínozza. Reménykedek, hogy megváltoznak körülöttem az emberek, pedig tudom, hogy nem fognak.
Remények jönnek-mennek, remények jönnek-mennek, csalódások jönnek.
Kategóriák:
Agymenések
